Rengeteg cikk szólt már arról hogy a Facebook kiadja az adatokat, most itt egy újabb érdekes írás, miszerint az Az iWiW-nél is veszélyesebb a Facebook

Az anno az adatokat tiszteletben tartó Facebook ma az egész világ számára kiszolgáltatottá teszi felhasználóit.

2004-ben a felhasználók a Facebookon még szinte teljes kontrollt gyakorolhattak az adataik felett, s mindössze hat év kellett ahhoz, hogy az egyetemi ismerkedős oldalból egy havi 500 millió látogatót tömörítő össznépi adatbányává fejlődjön. Ahogyan a szolgáltatás bővült, népszerűbbé vált, fejlődött, úgy változott Mark Zuckerberg alapító véleménye is arról, hogyan kezelendőek a felhasználók adatai. Ahogyan a magyar iWiW története során is eljött anno a pillanat, amikor az információkat üzleti célokra is kezdték használni, úgy a Facebook esetében sem meglepő, hogy az adatkezelési gyakorlat egyre inkább megváltozik.

Tény, rengeteg mindent meg lehet tudni az emberekről, akik közösségi oldalakra iratkoznak fel.

Mondhatnánk, egyszerű a megoldás, ha nem akarunk megosztani magunkról valamely adatot, akkor azt ne tegyük fel, tartsuk otthon a fiók mélyén elzárva....
A közösségi oldal, ahogy a neve is mutatja közösségi, természetes, ha a többiek is látják a felvitt adatokat.....

Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körűl, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: ugy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kisértet,
a régi s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek uj erőt és
csendülni a lankadt idegek.

S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágúlva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen im ujra végig-
borzongta az élet gyönyörét...

Öt napja, öt éje...Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkűl - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag.

Szakíts időt a szerelemre… Ez az örök ifjúság titka !

Szakíts időt a nevetésre… Ez a szív zenéje!

Szakíts időt a sírásra… Ez egy nagy szív jele!

Szakíts időt az olvasásra… Ez a tudás forrása!

Szakíts időt mások meghallgatására… ! Ez az intelligencia hatalma

Szakíts időt az önbizalomra… Ez a siker kulcsa!

Szakíts időt a játékra… Ez a gyermekkor frissesége!

Szakíts időt az ábrándozásra… Ez a boldogság lélegzete!

Fordíts időt életedre… Mivel az idő rohan… És soha sem fordítható vissza!


Ez az életbe vezető boldog út barátaim!