Zsuzsa férje, Lajos néhány napig kómában fekszik.
Hüséges neje mindig mellette virraszt.

Egyik éjjel Lajos magához tér; int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.

- Drága Zsuzsa - mondja - te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csödbe ment, amikor meglőttek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem kezdett odalenni. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem? - kérdi a hű nej.
- Azt gondolom, hogy kurvára nem hozol szerencsét!