Nem kizárólag a gazdasági válság hatása miatt, hanem évekkel, évtizedekkel korábban is nagy számban vándoroltak ki hazánk fiai a nagyvilágba. Ha szerencsésen alakult az életük külföldön, akkor ott telepedtek le, ott alapítottak családot. Nagyon sok magyar él szerte a világon, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig. Több ilyen barátom, ismerősöm van, akik Németországban, Angliában, USA-ban élnek és dolgoznak. A honvágy egy idő után halványodik, de a magyarságtudat soha nem szűnik meg. Mint ahogyan nem szűnik meg a jó magyar ételek utáni vágy sem. Egyik Németországban élő barátom mesélte, hogy 30 éve nem evett szilvásgombócot. A töpörtyűt saját maga sütögeti otthonában, hogy egy kis hazai íz legyen a szájában. Barátnőm, aki 15 éve él kinn, a szaloncukor és a régi csokik után vágyódik leginkább. Mesélte ugyanakkor, hogy városában sétálva magyar lángoskészítőt látott meg, aki kínálta a portékáját. Mint kiderült az íze közel sem volt olyan, mint a hazainak. De a magyar éttermekben kapható gulyás leves is alig látott húst és paprikát. Nehéz lehet nélkülözniük kinn élő honfitársainknak a magyaros konyhát és ízeket. Igaz a neten már egyre többen értékesítenek magyar termékeket a fenti okból kifolyólag. Igenis büszkék lehetünk magyar áruinkra, a Hungarikumokra, mégha a Tokajit a szlovákok el is veszik tőlünk.

Kíváncsi lennék, hogy külföldön élő magyarok számára mely termékek hiányoznak leginkább? Mi az, amit szívesen fogyasztanának ismét? Melyek azok a magyar ételek, amiknek az íze pótolhatatlan?